“Rendszerváltó évek”


Kodolányi Szabadegyetem – Harmadik Kor Egyetem
2016/2017-es tanév II. félévének következő előadása:

 

2017. március 29., szerda, 16.00


Schwarczwölder Ádám, tudományos segédmunkatárs,
Veritas Történetkutató Intézet:

Kompromisszumos rendszerváltás – 1867

 

A belépés ingyenes.

 

Tisztelt Látogatóink!

 

Köszöntjük Önöket a Városi Levéltár és Kutatóintézet honlapján, amelyet jó szívvel ajánlunk minden érdeklődő, információt kereső látogatónknak. Az intézményre vonatkozó alapvető, legfontosabb közérdekű adatok ismertetik Önökkel a levéltárunkban való kutatás lehetőségeit, módját. Tájékoztatást adunk az ügyfélszolgálat rendjéről és idejéről. Fondjegyzékünk, kutatási és kutatótermi szabályzatunk mellett, az intézmény történetére vonatkozó legfontosabb adatok, valamint Székesfehérvár történeti irodalmáról szóló összefoglalás is megtalálható honlapunkon. Reményeink szerint látogatóink ezen a módon megfelelő, s őket érdeklő, útbaigazító ismeretekhez jutnak!

 

A cégbírósággal közös bejárat a Zichy liget felől  

  Ügyfél bejárat

A cégbírósággal közös bejárat 
a Zichy liget felől

Az ügyfélfogadó és kutatóterem bejárata 
a Zichy liget Malom u. sarkán


Levéltárunk története

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára 1992. február 15-én alakult újjá, s a rendszerváltozást követően a hajdani városi levéltári intézmények közül elsőként szerezte vissza önállóságát. A hajdani koronázóváros, szabad királyi város levéltára nagy múltú intézmény volt, ám 1950-ben a tanácsrendszer bevezetése megszüntette a törvényhatóságok, így Székesfehérvár levéltárát is. Székesfehérvár város és Fejér megye levéltári intézményeit ekkor összevonták, s 1969-ig Székesfehérvári Állami Levéltár néven működtették. Ezt követően a levéltár a megye felügyelete alá tartozott, s neve is tükrözte ezt a későbbiekben: Fejér Megyei Levéltár néven működött tovább. 1950-ben a két törvényhatóság összevonásakor a városi iratanyag továbbra is addigi őrzési helyén maradt, a városháza alagsorában, valamint a ferences rendház pincéjében, majd 1970-ben átkerült a megyei levéltár István téri épületébe. 1992-ben a szervezeti önállóság helyreállításával Székesfehérvár városa a korábbi magyar és európai joggyakorlatot követve ismét tulajdonosi jogokat gyakorol saját, valamint jogelődjeinek iratanyaga felett, s biztosítja azok őrzését. Az intézmény székhelyéül a Zichy liget 10. számú épület földszinti helyiségeinek egy részét jelölték ki, valamint a hozzá csatlakozó Honvéd utca 8. szám alatti épület szintén földszinti irodahelyiségeit. A főbejárat és a kutatóterem bejárata a Malom utca Zichy liget sarkán található. 

 

A levéltári anyag általános leírása

Székesfehérvár város levéltárát a város török általi elfoglalása (1543. szept. 3.) előtt a magisztrátus megkísérelte elmenekíteni. A források szerint az iratokat az ország nyugati felén szándékoztak elrejteni. Ezt erősíti meg Szamosközy István 1604. febr. 3-i levele, amely arról számol be, hogy (Budáról, Pécsről, Esztergomból) Székesfehérvárról Nagyszombatba menekítették az iratokat. Ennek ellenére az értékes anyag elkallódott. Az 1690-es években megkezdődött felkutatásuk, de eredménytelenül. Ennek következtében a Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára őrizetében lévő legrégebbi irat a város török uralom alóli felszabadulása évéből, 1688-ból származik. 

A város levéltárának felügyeletét a török kiűzését követően a József-kori átszervezésig a főjegyző látta el. A város első, név szerint említett levéltárnoka Zsarvóczay (Zarnóczay) János volt, 1788-tól töltötte be a tisztséget. A levéltár első instrukcióját 1824-ben dolgozták ki. Az intézmény szakszerű kiépítése és megszervezése Moenich Károly és Juhász Viktor nevéhez fűződik. A város levéltárnokai közül kiemelkedik Moenich Károly személye, akinek levéltári munkája mellett historiográfiai tevékenysége az 1880-as években bontakozott ki. Az ő nevéhez fűződik az első tudományos archontológiai írás a várostörténeti munkák között. 1848-49-es forrásközlései mára már megsemmisült iratok szövegét mentették meg az utókornak. A két világháború közötti időszakban a várostörténet- írás fellendítésében, valamint a levéltári forrásközlések fontosságának hangsúlyozásában Juhász Viktor levéltárnoknak volt nagy szerepe.
A levéltár gyűjti Székesfehérvár város feudális-, polgári, és legújabbkori önkormányzati szerveinek, közüzemek, gazdasági szervek, ipartestületek, jogszolgáltatási szervek, családok, személyek iratait. A gyűjtemény gerincét a város mindenkori önkormányzatának, illetve egyes korszakokban a várost vezető kinevezett adminisztratív szervnek, és intézményeinek iratanyaga adja. A város tanácsának 1688-tól kezdődő összefüggő irategyüttese, a tanácsülési jegyzőkönyvek és tanácsi iratok nagy forrásértékkel bírnak. Fontos források a népösszeírások, a népszámlálási iratok, valamint a végrendeletek. Értékes irategyüttest képez a város Kamarási Hivatalának, Adó, Árva, Kapitányi és Telekhivatalának iratanyaga (benne az 1712. év alapfelvételeivel, valamint a II. József-kori földmérési iratokkal), s a később létrejött Számvevői és Mérnöki hivatal iratai.
A tanácsülési jegyzőkönyvek nyelve 1689 és 1790 között német és latin, 1791 és 1814 között latin, 1815-től magyar. Az iratok nyelve a 18. sz. folyamán német és latin vegyesen, de a magyar nyelvű iratok sem ritkák. A II. József-kori népszámlálás iratai német nyelvűek. A magyar nyelvet a hivatali ügyintézésben hivatalossá tevő 1840. évi VI. tc.-el összhangban a város 1843-ban kérelmezte magyar köriratú pecsét használatának engedélyezését az uralkodótól, amelyet 1845-ben meg is kapott. A városi ügyintézés nyelve azonban már az ezt megelőző évtizedekben is magyar nyelvű volt.
Kiemelendő Székesfehérvár város Törvényszékének feudális kori iratanyaga (1699-1848), de jelentős értékkel bírnak a későbbi korszakokból a város Kiküldött Bíróságának (1855-1860), valamint Visszaállított Törvényszékének (1861-71) iratai is. Gazdag forrásadottságokkal bír Székesfehérvár város Bizottmányi Közgyűlésének iratanyaga is 1848-49-ből. Az 1848-49-et követő korszakból a tanácsi és polgármesteri iratok mellett, a város egyes szakigazgatást ellátó bizottmányainak és szakosztályainak (1849-1872), valamint a város szabályrendeleteinek gyűjteménye (1851-1944) érdemel említést.
Az 1870. évi közigazgatási rendezés eredményeképpen a szabad királyi város a törvényhatóságú jogú városok közé került. E korszak fontos forrásai a Törvényhatósági Bizottság iratai (1872-1944, 1945-50). A közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. tc. értelmében átalakult a város „belszerkezete”, ami az iratanyag struktúráján is tükröződik.
A II. világháború során a levéltári iratanyagot nem menekítették el a városból. Jelentős részét az ekkor épülő Horthy Miklós Kultúrház (ma Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár épülete) alagsorában és pincéjében helyezték el. Az itt tárolt iratok nem károsodtak, ellentétben a városházán maradtakkal; így például a Törvényszéki iratok acta iuridica iratanyaga (1788-1848) 19. századi részének egyharmada fertőzött lett, és szinte menthetetlen állapotba került.
A várost 1950-ben a tanácsrendszer bevezetésével – a várostörténetben példátlan módon – a járási tanács fennhatósága alá rendelték. E kötelékből csak 1954-ben szabadult ki, ezt követően a megyei tanács felügyelte az immár járási jogú várost.
Székesfehérvár életében különös jelentőséggel bír, hogy 1989 áprilisában megyei várossá, majd 1990. dec. 1-jén megyei jogú várossá nyilvánították.
A levéltár őrzi intézetek és intézmények iratait is. Igen gazdag a tanintézetek anyaga, különösen jelentős a nagy múltú Ybl Miklós Gimnáziumé (1855) 1878-1950, és a Szent Margit Leánygimnázium, a későbbi Teleki Blanka Gimnáziumé (1910-1986). Az intézmények közül értékes a Székesfehérvári Színház (1898-1993), valamint a Városi ispita (1766-1833), az Elaggott polgárok intézete (1833-1922) és Székesfehérvár város polgári kórházának (1833-1892) iratanyaga is. A testületek anyagában található fondok közül említést érdemel a Székesfehérvári iskolák Iskolaszékének iratai (1872-1921), s a székesfehérvári városi elemi iskolák felügyelő igazgatójának iratai (1890-1936).
A város-történetírás szempontjából igen értékes anyagokat találhatunk a családok (pl. Say, Karl család) és személyek (Kállay István történész, Szarka Géza író, levéltáros, várostörténész, Moenich Károly városi főlevéltáros és Kecskés Sándor kutató) irataiban is. A gyűjtemények közül kiemelt fontosságú a térképgyűjtemény, benne a városról készült legkorábbi, Wüstinger József által készített térképekkel, a plakátok és aprónyomtatványok, iskolai évkönyvek, a Székesfehérvár városközpont rendezési tervének feltáró lapjai, valamint a tervtár anyaga (1896–1992). Említést érdemel a kézirattár is, amely számos értékes várostörténeti kéziratot tartalmaz. A mikrofilmgyűjteményben a r. k. plébániák anyakönyveiről, valamint a helyi sajtóorgánumok közül többről is (pl. Székesfehérvári Friss Újság) találhatók másolatok. Vállalatok iratai – érthető módon – kevésbé vannak képviselve az intézményben, de itt említendő értékes iratanyag a Sagittarius Kft. Tervtára (1976–1984).
Az intézmény újjáalakulása óta számos tudományos konferenciát rendezett, s kiadványokkal is jelentkezett. A levéltár szakkönyvtárral rendelkezik, amelynek katalógusa a SZIRÉN könyvtári program segítségével lekérdezhető.

 

Levéltárunk történetét, illetve működését bemutató kiadványaink:

 

  • „… dicsőség helyén emelkedő emlék” Levéltárismertető és fondjegyzék. Székesfehérvár M. J. V. Levéltára, Székesfehérvár, 2002. Szerk.: Csurgai Horváth József – Kovács Eleonóra – Takács Péter 156 p.
  • Ein Führer zur Stadtgeschichte und zum Archiv. 108 p.; A Historical and Archival Guide to Székesfehérvár. 110 p. Levéltárismertető és fondjegyzék német, illetve angol nyelven. Megjelent 2003-ban.

 

 

kutatoterem  
  szakkonyvtar
Kutató- és kiállítótermünk
Szakkönyvtárunk